A sötétség a szerelmem
Már a rabja lettem
Régóta mérgezi a testem.

Minden csókja égető
Érintése bizsergető
Remeg a testem a sötétben.

Csókok százát adja, nekem csendben
a hold ragyog, s a szellő suttog.
Én meg csak kuporogva hallgatom,
hogy kopog az ablakon.

Figyel a hold és a csillagok,
S ha szívem fájna
Fényük még nagyobb.

Hajamba túr, megragad,
Az érzelmek árja elragad
Félelmetes és izgalmas

Sötétséggel hálni este,
Szívem fájdalmát elfeledve.
Éjfélkor jön, elő a pokol ura

Vörös szikrák pattognak ide-oda
Tüzes mozdulattal söpri el a gátlásokat
Erőszakosan adva meg

Az egyetlen gyógyírt fájó szívemnek
Napfény tépi szét az éjszakát
Felfedve minden ocsmány dolgát

Újra fájdalmat hozva
A reménytelenség átkával sújtva
De a hajnal susog s ígér, valamit
Talán egyszer majd valóra válik…