Krisztinek

Hiányzol. Minden sötét éjszakán.

Azt kívánom: Bárcsak láthatnám.

Őt, ki szívemnek kedves, kit szeretek.

És kit soha, de soha nem feledek.

Tiéd szívem egy kicsiny darabja.

Nehogy azt mondják valaminek a rabja

Vagyok… talán csak neked

De szerintem, ez így helyes.

Alig várom, hogy lássalak,

Hogy hosszú idő után halljam a hangodat.

Kezedet fogni, nevetve sétálni

A botránkozó embereket sajnálni…

Veled aludni, együtt álmodni…

S újra egy közös utat találni.

Még ha ez nem is sikerülne,

Szívem akkor is örülne.

Hisz együtt leszünk, bárhol is járunk

S egyszer újra találkozunk…