R�szlet egy l�ny napl�j�b�l:

2009. 06. 13

V�gre, ma van a tan�vz�r�. �r�l�k neki, v�gre egy ny�gt�l megszabadulok. Nem kell, m�r a j� tanul� szerepet magamra �lteni. V�gre t�bb id�m lesz a t�ncra koncentr�lni. Elegem van az emberekb�l, folyton csak k�v�ncsiskodnak. Mintha nem lenne el�g, amit megteszek. Mindent megcsin�lok itthon, �s m�shol is. V�laszolok a k�rd�seikre, de ennyi. Ut�lom a kinti vil�got. Csak a t�nc az, amiben igaz�n �lhetek. Minden mozzanat, l�p�s maga a szabads�g, a gy�ny�r… De ezt nem lehet szavakkal kifejezni. Ezt �t kell �lni.

Mennem kell, m�g utolj�ra ki�llok az iskola porondj�ra, �s elj�tszom, hogy ebben a vil�gban �lek.

2009. 08. 03

Kedves napl�m, mindenki azzal piszk�l, hogy mi�rt nincs pasim. De nekem nem kell! Csak ny�g, nekem a t�nc kell. Nem kell a 3D-s vil�gb�l senki. Nekem a k�pzelet kell, az az �rz�s �s vil�g, ahol t�ncol�s k�zben vagyok. Sokkal szebb, mint ez a vil�g. Ut�lom, ut�lom a sok h�lye barmot, akik csak kihaszn�lj�k a m�sikat. Az �sszes f�rfi tapl�! Nem kell egy sem k�z�l�k. Hogy k�pzelik, hogy �n �ssze�lljak ezekkel?! Nem is tudj�k mi az igazi szerelem, szeretet, mely t�nyleg sz�vb�l j�n, �s nem a farkukb�l…

Az igazi szerelem egyszerre rabs�g �s szabads�g. Felszabad�t, elszak�tja a l�ncokat. M�r nincs hat�r…

Nincs meg�ll�s…

Eml�kdarabok 2010. 07. 15. - 07. 29.

El�rkezett az id�! Mindenki fekete ruh�t viselt, �s a gy�szmenet elindult a temet� fel�. K�vett�k a f�nyesen csillog� barna kopors�t. A menet lass�tott, ahogy a kopors�t a kapu fel� ford�tott�k. Lass� l�ptekkel araszoltunk fel az emelked�n. Halk szipog�s hallatszott mellettem. Tudtam, hogy ki k�nnyezik mellettem. Pr�b�lta elfojtani a r�t�r� zokog�st, de nem nagyon siker�lt neki.

Be�rt�nk a kapun, �pp most tett�k le a ravataloz�ra a b�rma keresztany�m. A kopors� fedel�t lassan felnyitott�k, hogy a csal�d m�g egyszer utolj�ra l�thassa az arc�t. A menet k�zben meg�llt, n�ma csendben l�pdeltem a kopors� fel�. A f�rjem v�gig k�s�rt, �tkarolt, mintha sejtette volna, hogy b�rmikor �sszeeshetek. Lassan felemeltem a fejem. A selyem k�zt, ott fek�dt… r�ncos arc�n egy utols� boldog mosoly, mellyel �dv�z�lte a hal�lt. Nem birtam tov�bb, el kellet l�pnem, kapkod� l�ptekkel haladtam a sz�kekhez, �s le�ltem az egyikre.

Senki nem akarta, vagy �pp nem b�rta megn�zni utolj�ra �t, mindenki elfoglalta a hely�t. A menet v�g�n Lexa s�t�lt. Mindig is az a mag�nak val� volt, elz�rk�zott a vil�g el�l, m�g nekem sem ny�lt meg, pedig az anyja vagyok…

A szertart�s a v�ge fel� k�zeledett. Egyszer csak hallom, hogy valaki �r�lten zokog. Fejem oldalra ford�tottam, �s megl�ttam Lex�t, ahogy k�nnyeit nyeli.

Tekintetem �jra a papra szegeztem.

Ekkor egy sikoly r�zta meg a cs�ndet. Egy �r�lt sikolya, nem is, ink�bb hal�l sikoly volt. Mindenki arra kapta a fej�t. Lexa a f�ld�n kuporgott n�zte a kopors�t �s csak sik�tott, k�nnyei vadul �ml�ttek z�ld szem�b�l. Sz�ke haj�t t�pte, mintha az fel�breszten�. Nem b�rtam hallgatni ezt a vel�tr�z� sikolyt, odaszaladtam, �s befogtam a sz�j�t. M�g a tenyeremen is �tsz�r�d�tt…

Lassan, ahogy teltek a percek elhallgatott. De a f�l�nkben m�g mindig ott volt… Valakinek a hal�lsikolya… m�gpedig a l�nyom�…

A k�nnycseppek is egyre csak fogytak, �gy gondoltam, hogy lassan elengedem.

Hirtelen azonban valami meleg folyt a kezemre. Lassan megfordultam �gy szembe ker�ltem a l�nyom arc�val.

Szemem kerekre t�gult a d�bbenett�l. Szemeib�l m�r nem k�nny, v�r folyt. Lassan lecsuk�dott a szeme, �s elapadtak a v�res cseppek…

Lexa eml�kei:

A szertart�s a v�ge fel� tartott, mikor hallottam, hogy valaki sik�t. A lelkemig hatolt ez a sikoly. Olyan volt, mintha valakit elkapott volna a hal�l… Beleremegtem. Lassan k�rben�ztem, de nem l�ttam, ki ord�t… �s akkor r�j�ttem. �n sik�tok. Kezeimmel a hajamba t�rok �s t�pni kezdem.

F�j… annyira f�j. M�g jobban r�kezdek, k�nnyeim csak z�poroznak. Lassan belekarmolok az arcomba… Valaki m�g�m l�p �s befogja a sz�m. Az illat�b�l tudom, hogy az any�m az. De m�g �gy sem halt el a sikoly. Csak tomp�totta. Becsuktam a sz�m, �sszeszor�tottam az ajkaim.

V�gre cs�nd. De f�lemben m�g mindig hallottam az utols� sikolyom.

�get… felem�szt ez a f�jdalom. Mi�rt? Mi�rt nem hagyj�tok, hogy a saj�t utam j�rjam? Mi �rtelme �gy az �letemnek?!

Lassan v�r�sbe borult a vil�g, m�r semmit nem l�ttam csak a v�rv�r�s csillog�st. A bennem lakoz� sz�rny lassan f�rta mag�t a sz�vemhez, �ress�get hagyva maga ut�n �s k�nz� f�jdalmat. Lassan lecsuk�dott a szemem, m�r nem l�ttam semmit, s�t�t, csak a s�t�ts�g maradt…

Egy feh�r szob�ban �bredtem fel. Mindenhol feh�r, semmi sem t�rte meg…

Lassan felkeltem, �s az ajt� fel� s�t�ltam, le�ltem �s v�rtam, hogy v�gre kiengedjenek. Sejtettem, hogy hol lehetek. Dilih�zban.

Hamarosan be�ll�tott egy n�, kez�ben egy m�anyag poh�r, egy t�ny�r / ez is m�anyag ^^/. Letette arra a kis asztalra, ami az �gy mellett �llt. Megk�rdeztem, mikor engednek ki, a v�lasz az volt, persze, ha mi j�nak l�tjuk.

Eltelt k�t h�t. Pszichi�terek, orvosok j�ttek �s vizsg�ltak meg. De nem tal�ltak semmi olyat, ami miatt bent tarthatn�nak. Az a k�t h�t viszont sz�rny� volt. F�jt, hogy fel�bresztettek az �lmomb�l…

P�ld�san viselkedtem �gy k�t nap m�lva m�r kint voltam. Minden h�ten mennem kellett pszichol�gushoz, ellen�rz�sre… de minden a r�gi volt, csak f�jt, eszm�letlen�l k�nzott. Hamarosan r�j�ttem, hogy maga a vil�g is �r�ltek h�za… mindenki �r�lt, �s �n vagyok az egyetlen, aki a val�s�got l�tja…

�rta: A. D. 2009. 08. 03. 9: 00